Mindannyiunk életében vannak olyan időszakok, amikor nem vagyunk elégedettek az életünkkel. Nem elégít ki a munkánk, nem úgy alakul a párkapcsolatunk ahogy szeretnénk, nincs elég bevételünk, (vagy legalábbis többre vágynánk). Átlagemberként, vagy a múlton rágódunk, vagy a jövő miatt aggódunk és közben elfelejtjük felfedezni a jelen pillanat értékét, szépségét. Ahogy egyik kedvenc könyvemben elhangzik: „nehéz a pillanatban élni. Múlt nélkül hol a bűntudat, jövő nélkül hol a rettegés. És bűntudat és rettegés nélkül ki vagyok én…”(Biff Evangéliuma)
Hogyan tudjuk megtalálni az élet rögös útjain a kiegyensúlyozottságot, harmóniát és boldogságot? Hogy tudunk rálelni a megelégedettség, szanszkrit szóval szantósa állapotára?
Lássuk be, a mai világ nagyrészt a versengésről szól, tele vagyunk teljesítmény kényszerrel, folyamatosan összehasonlítjuk magunkat másokkal. A közösségi média, által közvetített képek, sokszor messze vannak a valóságtól, és felerősítik bennünk a vágyat, a féltékenységet, elégedettlenséget. A fogyasztói társadalom, arra próbál ösztönözni, hogy mindig újra, jobbra, szebbre vágyjunk. És hajlamosak is lehetünk azt hinni, hogy a másik szebb, gazdagabb, okosabb, sikeresebb nálunk. Ám ezek a dolgok az illúzióhoz kötött, folyamatosan lüktető és változó elme programjai, bár kielégítésük, pillanatnyi megelégedettséget, örömöt okozhatnak, de tartós boldogságot, egyensúlyt nem adnak.
„Aki megelégszik azzal, ami számára önként kínálkozik és az ellentétpároktól megszabadult, aki nem irigy, aki sikerben és kudarcban egyensúlyban marad, azt, bár cselekszik, tettei nem kötik.” Bhagavad Gita: 4.22
A jóga egyik alap tanítása, és a 8 fokú astanga jóga, Nijamahoz tartozó második foka, a belső béke, vagyis a szantósa megtalálása. Egy olyan belső nyugalom, ami folyamatosan jelen van életünkben, és amit gyakorlással mi is elsajátíthatunk. Egyfajta elfogadás, amikor elfogadjuk, amit az élet ad, nem ragaszkodunk dolgokhoz, tárgyakhoz, eszmékhez, nem ragaszkodunk görcsösen tetteink eredményéhez. Ez nem jelenti azt, hogy közömbössé válunk, inkább egyfajta tudatos külső megfigyelő, (purusaként) vagyunk jelen. Ha rossz kedvünk van, vagy esik az eső, azt is elfogadjuk, hiszen mivel minden változik, így az eső is eláll egyszer, és másnapra vagy pár óra múlva a kedvünk is lehet jó. Ugyanez fordítva is igaz, ha most éppen kiegyensúlyozottak vagyunk, lehet, hogy a következő pillanatban bosszúság ér minket, és oda a vidámság. A szantósa arról szól, hogy felismerjük, és megértjük, hogy bár a világ körülöttünk folyamatosan változik mi magunk képesek vagyunk stabilan maradni, nem külső dolgoktól várjuk a boldogságot. Belső szabadságunk, jóllétünk nem függ a külvilág pillanatnyi állapotától.
„A megelégedettségből, (Szantósa) felülmúlhatatlan boldogság származik.” Jóga szútrák:2.42
Néhány egyszerű gyakorlat hozzá segíthet az elme szabályozásához és ahhoz, hogy a megelégedettséget (szantósát), ne kívül keressük, hanem egy folyamatosan jelen lévő belső nyugalomban találjuk meg. Lehet és érdemes, a hálát gyakorolni. Reggel felkelés után végig gondolni, vagy leírni miért vagyunk hálásak, lehet három dolog, ami boldoggá tesz az adott nap kezdetén. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, a szantósa a legegyszerűbb dolgok felfedezésében rejlik. Például, egy reggeli séta, kávé a pohárban, madarak csicsergése. Ugyan így este lefekvéskor is, átlehet gondolni milyen jó dolgok történtek, milyen hasznos cselekedetet hajtottunk végre. Figyeljük meg a természetet, vegyük észre a fa levelén megcsillanó napfényt, vagy a szél illatát, az esőcsepp kopogását az ablakon. Akik jóga ászanákat gyakorolnak, érdemes tudatosan jelen lenni, megfigyelni mit ad a gyakorlás, mit ad a meditáció, vagy egy mantra zengetése, érezzük, ahogy egy belső mosoly szétárad bennünk és körülöttünk. Még egy fontos dolog, ne akarjunk senkit megváltoztatni, a szantósa önmagunkról szól, belső teljességünkről és annak elfogadásáról, hogy tiszteljük embertársaink igényeit.
„Tegnap okos voltam, meg akartam változtatni a világot. Ma bölcs vagyok, így megváltoztatom magamat.” Rumi
Hari Om