jóga filozófia Archívum

A hét napja és a 7 csakra

Két izgalmas rendszer a mindennapi harmóniáért!

A mai rohanó világban nem könnyű megtartani sem a belső és külső egyensúlyt. Milyen jó lenne, ha minden nap sikerülne a középpontunkban lenni, és minden napnak meglenne spirituális fókusza. Mivel egy hét, 7 napból áll és 7 fő csakránk van, így hát ezek össze kapcsolása szinte adja magát, csodálatos alapot adva a tudatos mindennapi élethez.

Elsőként az asztrológia és a bolygó energiák oldaláról vizsgáljuk meg csakráink működését.

Ez a kozmikus ív nem lineáris, hanem a napok ősi, asztrológiai minőségéhez kapcsolódik, vagyis az egyes napok, egy-egy csakrához és bolygóhoz köthetők, minden féle sorrendiség nélkül.

Hétfő: Koronacsakra (Sahasrara)

Bolygókapcsolat: Hold
Fókusz: Intuíció, spiritualitás, Női energiák, elcsendesedés. A Hold befogadó energiája támogatja a belső csendet.

Kedd: Köldök/Napfonatcsakra (Manipura)

Bolygókapcsolat: Mars
Fókusz: Akaratérő, cselekvés, belső tűz, motiváció. A Mars a harcos, dinamikus bolygó, így ez a nap kiváló a határok kijelölésére, a döntések meghozatalára és a belső erő aktiválására.

Szerda: Torokcsakra (Vishuddha)

Bolygókapcsolat: Merkúr
Fókusz: Kommunikáció, önkifejezés, igazság, tanulás. A Merkúr a kommunikáció és a gondolkodás bolygója, így a szerda a legalkalmasabb nap az őszinte beszélgetésekre, írásra vagy tanításra.

Csütörtök: Harmadik szem csakra (Ajna)

Bolygókapcsolat: Jupiter
Fókusz: Bölcsesség, tisztánlátás, magasabb szintű tudás, tágabb perspektíva. A Jupiter a növekedés és a spirituális bölcsesség bolygója, ami segít meglátni a dolgok mögött rejlő mélyebb összefüggéseket.

Péntek: Szívcsakra (Anahata)

– Bolygókapcsolat: Vénusz

– Fókusz: Szeretet, elfogadás, harmónia, kapcsolatok, szépség. A Vénusz a szerelem és a művészetek bolygója, így a péntek tökéletes az öngondoskodásra, a szeretteinkkel való kapcsolódásra és a hála megélésére.

Szombat: Gyökércsakra (Muladhara)

Bolygókapcsolat: Szaturnusz
Fókusz: Stabilitás, földelés, fegyelem, struktúra, elengedés. A Szaturnusz a Határok és a karma bolygója. A szombat kiváló a lelassulásra, a természetben való földelésre és a fizikai biztonságunk megerősítésére.

Vasárnap: Szakrális csakra (Svadhisthana)

Bolygókapcsolat: Nap
Fókusz: Életöröm, kreativitás, vitalitás, áramlás. Bár a Napot sokan a köldökcsakrához kötik, a hét lezárásaként (és újrakezdéseként) a vasárnap a tiszta életörömről, az alkotásról és az élet élvezetéről szól, ami a szakrális kreatív energiákból táplálkozik, de ide tartozik az akaraterő, cselekvés, belső tűz és motiváció.

Létezik a lineáris, sorrendben haladó rendszer is, ami lehet, hogy egyszerűbb, tisztább és logikusabb. Itt hétfőn elindulunk a gyökerektől, és a hét végére megérkezünk a legmagasabb tudatossághoz.

Íme a hagyományos, sorrendi (alulról felfelé) felosztás:

Hétfő:

Gyökércsakra (Muladhara) – Színe a vörös, eleme a Föld. Az alapok, a fizikai biztonság és a földelés megteremtése a hét elején. A gerincoszlop tövében található gyökér csakra, múla = gyökér vagy forrás, adhára= támogatni, itt szunnyad a Kundalini energia. Ez a terület kapcsolódik a földi energiákkal, megtart „földel” minket, a munka a hivatás mozgatórugója, de ide épülnek be a fizikai túléléssel kapcsolatos félelmeink is.

Kedd:

Szakrális csakra (Svadhisthana) – Színe narancssárga, eleme a víz. Az áramlás, a kreativitás és a kapcsolatok energiája. A szexuális energia és az anyagi teremtő erő is ide tartozik. Amennyiben túl sok energia összpontosul erre a területre, hajlamosak vagyunk az érzéki örömökkel foglalkozni.

Szerda:

Köldökcsakra / Napfonat (Manipura) vagy Napfonat csakra –Színe a napsárga, eleme a tűz. A belső erő, a cselekvés és a produktivitás, pont a hét közepén. A személyes érzékenység és az erőközpont területe. Amikor a ködök központ erős, jól működik, mi is erőnknél vagyunk. Gondoljunk csak bele, hogy betegség esetén a has mennyire puhává, érzékennyé válik.

Csütörtök:

Szívcsakra (Anahata) – Színe a zöld, eleme a levegő. A szeretet, az együttérzés és az egyensúly megélése. Minél nyitottabbá válik, annál inkább vagyunk képesek szeretni, empatikusabbá válni, ami egy magasabb tudatállapotot jelent, ez az élet folyamatosan táguló köre. Átmenet az alacsonyabban levő csakrák , amik az önfenntartás és túlélés oldalával foglalkoznak és a felette lévő magasabb tudatállapothoz tartozó csakrák között.

Péntek:

Torokcsakra (Vishuddha) – Színe a világoskék, hozzárendelt elem az éter, amiben a hang terjed. Az önkifejezés és a kommunikáció, helye (a hét összegzése és megosztása másokkal). Ide tartozik az az érzés, hogy törődnek velünk, hogy mennyire vagyunk nyitottak a táplálás elfogadására.

Szombat:

Harmadik szem csakra (Ajna) – Színe ibolyakék, Az intuíció, a belső bölcsesség és az elcsendesedés a hétvége kezdetén. Hívják guru központnak is, a 3. szem olyan látásra képes, amit fizikai szemünkkel nem vagyunk képesek érzékelni. Az AJNA csakrában összpontosuló tudatosság magával hozza a befelé figyelés és belső látás képességét.

Vasárnap:

Koronacsakra (Sahasrara) – Színe az ezer színben pompázó lótusz. A tiszta spiritualitás, a megérkezés és az egységélmény a pihenőnapon. Ez a legmagasabb tudatállapot, amikor hétköznapi tudatosság jellegzetessége eltűnik, nem fizikai szint, ez a csakra a psziché birodalmában található, ahol minden összpontosul az AUM/OM -ban , az Univerzum rezgésében.

A spiritualitásban az a szép, hogy nincs abszolút dogma. Mindkét megközelítés működik. A bolygóalapú a napok kozmikus archetípusaira épít. A sorrendi pedig egy gyönyörű, heti fejlődési ívet ad a földeléstől a felemelkedésig.

Csakráinkat, nem fizikai tárgyként szemléljük, hiszen az anyagtalan világhoz tartoznak, amik meditációs technikák segítségével „felébreszthetőek”.Csakráinkban megjelenik a Föld és az Ég, a Tűz a Víz és az Éter, hogy aztán hosszas, kitartó és odaadó gyakorlás után az elemek egyesüljenek a legmagasabb tudatossági szinten, amit nem könnyű elérni. Mivel a hét minden napja egy újabb lehetőség a hangolódásra, ez mindennapi rutinná válhat, így nem szükséges elvonulnunk a világtól, hogy átéljük a teljességet, elég, ha elmerülünk önmagunkban.

Forrás: Narada jegyzet, Ananda Jamola: Kundalini csakrás és nádik

A Belső Guru ébredése

A kiábrándulástól a valódi szabadságig

Manapság a spiritualitás, reneszánszát éli, soha nem volt ilyen könnyű információhoz jutni, hozzáférni a tudáshoz, és egyúttal soha nem volt ilyen nehéz kiszűrni a hitelességet. A mai vezetőknek, nem csak bölcsnek kell lenni, hanem marketingesnek is, és persze nem árt képzettnek lennie a digitális világban. Előny annál van, aki sokat posztol, és folyamatosan jelen van a közösségi médiában. (az AI világában talán ez nem is annyira nehéz) Aki a leghangosabb vagy legügyesebb a képi megjelenítésekben, az tűnik hitelesnek, pedig a valódi tudás sokszor csendes és szerény.

A tanácsadás, spirituális vezetés, a jóga, hatalmas üzletté vált. Egyre másra tűnnek fel spirituális iskolák, az iskolákban a tanítók, sokszor önjelölt guruk, akiket híveik vakon követnek. De kell- e, hogy legyen „guru”. A rövid válasz, hogy igen fontos és kell, de azért ennél kicsit árnyaltabb a kép.

Emberi természetünk vágyik arra, hogy legyen kire felnézni, követni, sőt imádni. Gyermekkorunkban jó esetben szüleinket, tanárainkat követjük, (Apa- Anya, Tanár, Edző) később magunk jelölünk ki egy tapasztaltabb személyt, barátot, lelkipásztort, spirituális tanítót gurunak, akiről azt gondoljuk tévedhetetlen, tökéletes, már-már emberfeletti lény.

Az, hogy gyermekkorban miért van szükségünk példaképre, vezetőre nem szorul különösebb magyarázatra.

Hogy később mi miatt köteleződünk el guruk mellet, több oldalról is vizsgálhatjuk. Egyrészt agyunk szereti a „parancsikonokat”.

Másrészt világunk bonyolult rendszerében, sokszor fárasztó és időigényes döntéseket hozni és valljuk be sokszor ódzkodunk is annak felelősségétől, hogy mi hozzunk meg egy-egy döntést. Egy guru, legyen az spirituális vezető, üzleti mentor, vagy influenszer, azt az ígéretet hordozza, hogy leveszi a vállunkról a felelősség súlyát.

Nincs más dolgunk, csak követni őt. Kapunk egy kész rendszert a káoszban, és azt sugallja, hogy az ő tapasztalataival, megspórolhatjuk saját kudarcainkat.

Ami persze részben igaz lehet, de kudarcaink is formálnak minket, tanítanak, fejlődünk általuk, ezért sem érdemes kispórolni a tapasztalást, még ha sikertelenségnek is ítéljük. Az is előfordul, hogy a vezető fizikai megjelenése, stílusa az, amibe beleszeretünk, ahelyett, hogy arra a tiszta tudatosságra figyelnénk, amit ő tükröz felénk. Majd elérkezik a spirituális út egyik igen fájdalmas, ám épp emiatt mély transzformatív állomása, csalódás a guruban. És hogy miért csalódunk és szükségszerű-e ez a csalódás? Azt gondolom igen, ez megint csak segít minket spirituális fejlődésünkben, azt mondják, azért jó, ha csalódtál, mert ráébredtél az igazságra. Másik nézőpontból a kiábrándulás az illúziók lebomlását is jelenti, ami a spirituális úton az a pont, amikor követőből, keresővé válunk.

Egy másik izgalmas, Védikus és Tantrikus hagyományokban fellehető dolog, hogy a hatodik csakráig van szükségünk fizikai értelemben vett gurura. Mit jelent ez: a harmadik szem, (Ajna) csakra ez esetben egy határvonal. Az indiai kultúrában a jóga, a spirituális út a felemelkedésről, a tudatosság tágulásáról szól. Az első öt csakráig a fizikai világ, az elemek, érzelmek, a finom fizikai energiák dominálnak. Itt, mint keresők, (Tanítványok) a dualitás világában élünk és egy külső vezető, (Guru) mutatja az utat.

Amikor a kereső tudatossága és energiája eléri a 6. szintet, a belső intuíció felerősödik, a tanítvány kapcsolatba lép saját felsőbbrendű énjével, (Atman). A három energia csatorna találkozik, az Ida és Pingala a Szusumnában egyesül, 3. szem vagy „Guru Csakrában”. A Guru az Ajna csakráig vezet, a kapuig, de onnan már egyénileg kell tovább menni. A hetedik csakrában (Szahaszrara- Koronacsakra) a kereső eléri a tiszta tudat, a határtalan elme, az egység állapotát (Szamádhi) innen már maga járja az utat. Úgy tartják, hogy a külső Guru feladata addig tart, amíg felnem ébreszti a Belső Gurut. Amint a belső tanítód átveszi az irányítást az Ajna csakrában, a külső vezető szerepe beteljesedett.

Egy rövid kiegészítés: bár a fent leírtak elméletileg helytállóak lehetnek, ám attól, hogy valaki egy meditációban eléri a 6. csakrát, nem jelenti azt, hogy tudata folyamatosan ott is tartózkodik. Amig az egó finomabb rétegei vissza–visszahúzzák az elmét az alsóbb központokba, addig a külső Guru védelme, iránytűje továbbra is segítség lehet, hogy elkerüljük a spirituális egó csapdáit. És vajon igaz e az az állitás, hogy a „jó guru”, arra tanít, hogy nincs szükségünk gurura!?

A tudat fátylai

Védikus tanítások szerint, az illúzió, a káprázat fátyla befedi a világot, és elrejti a valóságot. Ez nem azt jelenti, hogy a világ nem létezik, hanem azt jelenti, nem úgy létezik, ahogy látjuk, vagy ahogy gondoljuk. Maya egyszerre személy és fogalom is. A hindu filozófiában az illúzió, káprázat fátyla, személyes formában pedig az Isteni Anya, aki létrehozta az anyagi világot.

A kérdés azon túlmenően, hogy miért van a fátyol, - az az -, hogy ki az, aki a fátyol mögött van és nézi. A világ valóság, csak nem a végső valóság, - de ha nem a végső valóság, akkor mi az, és miért vagyunk illúzióban? Nem létezik egyetlen magyarázat vagy ősi lista, inkább egy szimbolikus tanítás, és a rétegek, amik miatt nem úgy látjuk a valóságot ahogy van.

Illuzórikusan azt hisszük, hogy az érzékelésünk, hiedelmeink, félelmeink és vágyaink által létrehozott történet az egyenlő az igazsággal, ám végül nem a valóságot látjuk, hanem egy történetet a valóságról. A mai modern társadalom közös, kollektív álma a pénz, státusz, idő, verseny és siker. Ezekben élünk és ezt hisszük „valóságosnak”. A valóság azonban, ami fizikai szinten láthatatlan, sokkal mélyebb és izgalmasabb.

„A mátrix mindenütt van, körülvesz minket. Még most, ebben a szobában is. Azt látod, ha kinézel az ablakon, vagy ha bekapcsolod a tévét.

Mindig érzed…mikor munkába mész, vagy épp templomba, mikor befizeted az adót. Ez a világ, mellyel eltakarják a szemed elől az igazságot.” (Mátrix)

A hindu filozófia szerint, minden, aminek van kezdete és vége, az maya, vagyis illúzió. A Brahman a végső valóság, a tiszta tudatosság, ami határtalan és oszthatatlan energia. Mivel Brahman az Egyetlen, nincs másik létező ezért bejön a képbe Maya és a Tükör - metafora. Ahhoz, hogy a szem lássa önmagát tükörre van szüksége, Maya ebben az értelemben egy kozmikus tükör, amely lehetővé teszi, hogy a Brahman (az Alany) megtapasztalhassa önmagát, mint a Világot (Tárgyat).
Maya fátyla védi az Abszolút Igazságot a „tudatlanok” elől, és megvédi a halandó lelkeket, hogy nehogy összeroppanjanak az őket érő erős hatás alatt.

Valójában ez nem egyetlen réteg, hanem kilenc, és úgy épül fel, hogy ne egyszerre törjük át, a tudat előtt lebegő illúziót, hanem azok szépen, folyamatosan hulljanak le a szemünk elől. A spirituális út, a jóga és egyéb meditációs technikák, abban segítenek, hogy önmagunk és a világ megismerésével emlékezzünk arra, akik mindig is voltunk.

Minden fátyol, egy tudatszintnek felel meg, és minél több rétegen látunk át, annál tágabb a valóság.

A világon a legtöbb ember az első és második fátyol mögött él, vagyis testével és elméjével azonosítja magát, persze attól függően, hogy mennyire haladt előre a spirituális útján.

Valójában a spirituális út nem más, mint felébredés a Mátrixból.

A 9 Fátyol tekintetében többféle magyarázat létezik, ebben az írásban ezoterikus szempontból nézzük meg ezeket.

1. Az anyag fátyla, amikor elhisszük, hogy csak a test és az anyagi világ létezik.
2. Az elme rétege, amikor az ember rájön, hogy vannak gondolatai, érzései, de még azonosnak hiszi magát velük.
3. Az ego fátyla, vagy szanszkrit szóval ahamkara, „én” képző, az a személyiség, akinek hisszük magunkat…anya vagyok, tanár vagyok, jóga oktató vagyok….
4. Az ébredés fátyla, amikor az ember elkezdi keresni az igazságot, meditál, jógázik, kérdez, Ki vagyok Én? ….
5. A tanulás fátyla, amikor elkezdünk spirituális közösségbe járni, spirituális témájú könyveket olvasni, megjelenik a Mester, vagy Guru.
6. A tapasztalás fátyla, amikor elkezdjük megérteni a csendet, a jelenlét fontosságát, az egység pillanatait a meditáció mélységét.
7. Az elengedés fátyla, hogy lassan megtanuljuk, hogy nem vagyunk azonosak a szerepeinkkel, történeteinkkel. Elfogadjuk, hogy minden változik, ezzel elindul a szabadság érzése
8. A Szeretet fátyla, amikor ráébredünk, hogy a valóság alapja a szeretet. Minden lényben a lelket látjuk, és ez az állapot, nem érzelem, hanem létállapot.
9. Az Egység fátyla, amikor nem különül el a Te és az Én, kint és bent. Csak a létezés.

Igen népszerű és gyakran hivatkozott rendszer, A. True Ott 9 Fátyol elmélete, ami szintén arról szól, hogy az emberiség különböző szinteken látja a valóságot, és minden fátyol egy újabb megértési szint.

„Minden elkötelezett igazságkereső végül elképesztő matematikai szimmetriákra és struktúrákba botlik, ami különösen jellemző a fraktálgeometriában előforduló 1-9 egész számokra.

Mint alapvető példára, vess egy pillantást erre a kilenc egyenletre;”

(1 x 8) + 1= 9
(12 x 8) + 2 = 98

(123 x 8) + 3 = 987

(1234 x 8) + 4 = 9876

(12345 x 8) + 5 = 98765

(123456 x 8) + 6 = 987654

(1234567 x 8) + 7 = 9876543

(12345678 x 8) + 8 = 98765432

(123456789 x 8) + 9 = 987654321

Bámulatos ugye? Ami nagyon érdekes, hogy a történelem összes nagy filozófusa, például Arkhimédész, Kopernikusz, Szókratész, Da Vinci elsősorban mind matematikusok voltak.

Ők és minden bibliai prófécia azt állítják, hogy a DNS felépítése nagyon egyszerű matematikai képleteken és mintákon alapszik. De itt most inkább a kilenc fátyol matematikai szerepének megértéséhez szeretnék hozzájárulni.
Az Isteni teremtés, az élet ismételt felébresztése, (jelenések, azaz újra megnyílik a fátyol) mikor egyé válunk tisztaságban.

Tehát szisztematikusan át kell haladnunk a kilenc értelmi szinten, vagy az Igazság Hídján, mielőtt belépnénk a Nirvánába, illetve az Isteni egységbe. Igencsak figyelemreméltó módon, mint egy hatalmas Sudoku rejtvény, az emberi megtapasztalás, amit életnek nevezünk, az 1-9 szám körül forog. Mindennek megvan a maga helye a rendszerben, és minden tökéletesen és pontosan illeszkedik az idő és tér véget nem érő hálózatában.

Tehát a fent említett A.True Ott szerint a kilenc fátyol rendszere röviden összefoglalva a következő:

1. A mindennapi élet, az emberek a munkával, hétköznapi élettel foglalkoznak.
2. Politika és hatalom, az emberek érdeklődnek a politika és hatalmi rendszerek iránt.
3. Gazdasági hatalom, mikor rájövünk, hogy a világot gazdag és befolyásos családok irányítják.
4. Titkos társaságok: annak felismerése, hogy léteznek zárt körök, melyek tudást és hatalmat örökítenek generációkon át.
5. Az ember rájön, hogy a technológia sokkal fejlettebb, mint amit a nyilvánosság ismer.
6. Nem emberi intelligencia, annak felismerése, hogy nem csak az emberiség létezik a világban.
7. A számok és a Világegyetem törvényei, felismerése annak, hogy a valóság matematikai és geometriai törvényeken alapul.
8. Az ember rájön, hogy a legmélyebb valóság a szeretet energiája.
9. Egység Istennel, az ember a szeretet állapotában él egységben a Teremtéssel.

Ez tehát az egyik definíciója az „Igazságnak” – a rejtett, misztikus tudásnak, ami teljes mértékben megfelel a matematikai hálózatnak. Jézus kijelentette tanítványainak; “És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Jn 8:32)
Egy izgalmas megfigyelés vagy párhuzam a Maslow-piramis és a 9 Fátyol között, hogy mindkét megközelítés a tudat felszabadításáról szól, ám míg az első a modern nyugati pszichológia terméke, addig a 9 Fátyol elmélete ezoterikus vonalhoz köthető.
• Maslow: pszichológia, emberi szükségletek, lépcsőnkként fejlődsz
• A. True Ott: tudat tisztulás, fátyol lehullása, mindig teljes voltál, csak fátyol fedett be

Ha összegezve nézzük:
• Maslow piramisánál az út fokozatosan felfelé visz
• 9 Fátyol, ahol a rétegek fokozatosan lebomlanak

A megvilágosodás talán akkor lehetséges, amikor a két út találkozik.

(A következő blog bejegyzésben Védikus /jógikus oldalról közelítünk majd a tudatot elfedő illúziók felé.)

Forrás:

Kagylókürt

www.fényörvény.hu

saját jegyzetek, kutatás

A megelégedettség – Szantósa művészete

Mindannyiunk életében vannak olyan időszakok, amikor nem vagyunk elégedettek az életünkkel. Nem elégít ki a munkánk, nem úgy alakul a párkapcsolatunk ahogy szeretnénk, nincs elég bevételünk, (vagy legalábbis többre vágynánk). Átlagemberként, vagy a múlton rágódunk, vagy a jövő miatt aggódunk és közben elfelejtjük felfedezni a jelen pillanat értékét, szépségét. Ahogy egyik kedvenc könyvemben elhangzik: „nehéz a pillanatban élni. Múlt nélkül hol a bűntudat, jövő nélkül hol a rettegés. És bűntudat és rettegés nélkül ki vagyok én…”(Biff Evangéliuma)

Hogyan tudjuk megtalálni az élet rögös útjain a kiegyensúlyozottságot, harmóniát és boldogságot? Hogy tudunk rálelni a megelégedettség, szanszkrit szóval szantósa állapotára?

Lássuk be, a mai világ nagyrészt a versengésről szól, tele vagyunk teljesítmény kényszerrel, folyamatosan összehasonlítjuk magunkat másokkal. A közösségi média, által közvetített képek, sokszor messze vannak a valóságtól, és felerősítik bennünk a vágyat, a féltékenységet, elégedettlenséget. A fogyasztói társadalom, arra próbál ösztönözni, hogy mindig újra, jobbra, szebbre vágyjunk. És hajlamosak is lehetünk azt hinni, hogy a másik szebb, gazdagabb, okosabb, sikeresebb nálunk. Ám ezek a dolgok az illúzióhoz kötött, folyamatosan lüktető és változó elme programjai, bár kielégítésük, pillanatnyi megelégedettséget, örömöt okozhatnak, de tartós boldogságot, egyensúlyt nem adnak.
„Aki megelégszik azzal, ami számára önként kínálkozik és az ellentétpároktól megszabadult, aki nem irigy, aki sikerben és kudarcban egyensúlyban marad, azt, bár cselekszik, tettei nem kötik.” Bhagavad Gita: 4.22

A jóga egyik alap tanítása, és a 8 fokú astanga jóga, Nijamahoz tartozó második foka, a belső béke, vagyis a szantósa megtalálása. Egy olyan belső nyugalom, ami folyamatosan jelen van életünkben, és amit gyakorlással mi is elsajátíthatunk. Egyfajta elfogadás, amikor elfogadjuk, amit az élet ad, nem ragaszkodunk dolgokhoz, tárgyakhoz, eszmékhez, nem ragaszkodunk görcsösen tetteink eredményéhez. Ez nem jelenti azt, hogy közömbössé válunk, inkább egyfajta tudatos külső megfigyelő, (purusaként) vagyunk jelen. Ha rossz kedvünk van, vagy esik az eső, azt is elfogadjuk, hiszen mivel minden változik, így az eső is eláll egyszer, és másnapra vagy pár óra múlva a kedvünk is lehet jó. Ugyanez fordítva is igaz, ha most éppen kiegyensúlyozottak vagyunk, lehet, hogy a következő pillanatban bosszúság ér minket, és oda a vidámság. A szantósa arról szól, hogy felismerjük, és megértjük, hogy bár a világ körülöttünk folyamatosan változik mi magunk képesek vagyunk stabilan maradni, nem külső dolgoktól várjuk a boldogságot. Belső szabadságunk, jóllétünk nem függ a külvilág pillanatnyi állapotától.

„A megelégedettségből, (Szantósa) felülmúlhatatlan boldogság származik.” Jóga szútrák:2.42

Néhány egyszerű gyakorlat hozzá segíthet az elme szabályozásához és ahhoz, hogy a megelégedettséget (szantósát), ne kívül keressük, hanem egy folyamatosan jelen lévő belső nyugalomban találjuk meg. Lehet és érdemes, a hálát gyakorolni. Reggel felkelés után végig gondolni, vagy leírni miért vagyunk hálásak, lehet három dolog, ami boldoggá tesz az adott nap kezdetén. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, a szantósa a legegyszerűbb dolgok felfedezésében rejlik. Például, egy reggeli séta, kávé a pohárban, madarak csicsergése. Ugyan így este lefekvéskor is, átlehet gondolni milyen jó dolgok történtek, milyen hasznos cselekedetet hajtottunk végre. Figyeljük meg a természetet, vegyük észre a fa levelén megcsillanó napfényt, vagy a szél illatát, az esőcsepp kopogását az ablakon. Akik jóga ászanákat gyakorolnak, érdemes tudatosan jelen lenni, megfigyelni mit ad a gyakorlás, mit ad a meditáció, vagy egy mantra zengetése, érezzük, ahogy egy belső mosoly szétárad bennünk és körülöttünk. Még egy fontos dolog, ne akarjunk senkit megváltoztatni, a szantósa önmagunkról szól, belső teljességünkről és annak elfogadásáról, hogy tiszteljük embertársaink igényeit.
„Tegnap okos voltam, meg akartam változtatni a világot. Ma bölcs vagyok, így megváltoztatom magamat.” Rumi

Hari Om

Pancha Mahabhuta az öt elem

A jóga és védikus filozófia szerint a világ nem véletlenszerűen épül fel. Vannak olyan alaptörvények, amik irányítják a természetet, hatással vannak érezelmeinkre, és gondolatainkra. Ez a Pancha Mahabhuta vagyis az öt elem, ami az egész világ működését irányítja.

Ez az öt elem a föld, víz, tűz, levegő és az éter (vagy szanszkrit nyelven Akasha), amiben egyesül a másik négy elem. Ez az ősi bölcsesség segít megérteni, hogy működik a természet, és mi, hogy kapcsolódunk hozzá, hogy tudunk egyensúlyt teremteni önmagunkban és a környezetünkben. Bár elsőként a Tér, az Akasha jött létre, (mivel tér nélkül semmi nem létezhet) először vizsgáljuk meg a négy elemet.

Föld elem:

Minősége a stabilitás, szilárdság, biztonság, tartás, ahogy érezzük magunkat fizikailag az életünkben. A testben a Föld elemet a csontok, izmok, fogak, bőr határozzák meg. Lelki síkon a biztonság érzése, kitartás és kiegyensúlyozottság jellemzi. Ha nem érezzük magunkat elég stabilnak, „földeltnek”, érdemes sokat sétálni a természetben, mezítláb kapcsolódni a taljjal. Jóga stilusok közül a hatha jóga ami stabilitást ad, segít földelni.

Víz elem:

A víz, az élet forrása. Minősége az áramlás, a mozgás, kapcsolódás, rugalmasság, és érzelmek. A testben a víz elemet a vér, a nyirok, a sejtközi folyadék, és hormonális folyamatokat képviselik. Lelki szinten, az érzelmek áramlása, kapcsolódási képesség, empátia tartozik hozzá. Ahhoz, hogy egyensúlyban legyen, érdemes figyelni a tiszta jó minőségű víz ivására. A víz elem kiegyensúlyozását, a flow jóga áramlása és a yin jóga nyugalma segíti.

Tűz elem:

Minősége az átalakulás, energia, hő és emésztés, valamint a belső motiváció. A testben ez a testhőmérséklet, anyagcsere, és emésztésként jelenik meg. Lelki szinten, akarat, szenvedély, belső erő, életenergia, ami segít, hogy elérjük céljainkat. A tűz a melegség, a fény forrása, amikor egyensúlyban van, energikusak, motiváltak vagyunk. Jóga gyakorlásban a dinamikus jóga, (pl. ashtanga, kundalini) a pranayama (légzőgyakorlatok) és a trataka meditáció (gyertyaláng nézése) ami kapcsolódik hozzá.

Levegő elem:

Minden mozgást irányít a testben és az elmében is. Kapcsolódik az idegrendszerhez, a légzéshez, a gondolatok áramlásához. Amennyiben harmóniában vagyunk ezzel az elemmel, megjelenik a szabadság érzése, a könnyedség, kreativitás, nyitottság, a testben és elmében. Ahol levegő van, ott mozgás is van. A pranayama gyakorlása itt is segíti az elem egyensúlyát, a flow jóga a levegő kiteljesedését a testben, és a légjáratokban, tüdőben.

Ősi spirituális rendszerek szerint a négyes szám, a négy elem képezi a teremtett világ stabil szerkezetét. Az élet ritmusát is meghatározza ez a négy őselem, kicsit tovább gondolva a „4” szám rengeteg helyen fellelhető a természetben. Például a négy égtáj, a négy évszak, a zenében is gyakran jelenik meg a négyes struktúra. De az idő is, múlt – jelen- jövő- időtlenség és még tovább vihetjük: a légzés 4 üteme: belégzés-benntartás- kilégzés- kint tartás. H a megfigyeljük és hajlandók vagyunk elfogadni, hogy a testünk, érzelmeink, tudatunk és így mi magunk is ebből a négy elemből épülünk fel, képessé válhatunk ráhangolódni a természet és az őselemek ritmusára.

Akasha vagy Éter:

A legfinomabb, legszellemibb dimenzió - a TÉR, amelyben minden létezhet. Az Akashában egyesül a másik négy elem. A hang, a csend, belső tapasztalás és a spiritualitás tartozik hozzá, az időn és téren túlmutató, láthatatlan Univerzum. Úgy tarják, hogy minden, ami a világban fellehető - valaha volt, és valaha lesz, az megtalálható benne, akár egy könyvtárban, de egy mindent összefogó kollektív tudatként is jellemzik. „Benne van a múlt, a jövő, a jelen, az összes idősík az összes létsík összefüggéseiben.” Amikor kapcsolatba kerülünk az éteri vagy Akasha minőséggel, megjelenik a belső „tágasság” tudatosság, a meditáció mélysége. Az éter elem lehetővé teszi számunkra, hogy magasabb szintű tudatosságot érjünk el az életünkben. A gondolatainkban való tisztaságot, az érzelmeink könnyedségét és a spirituális növekedést ennek az elemnek az egyensúlya teszi lehetővé. Az éter elem kiegyensúlyozatlansága azonban az elszigeteltség és az elkülönülés érzéseként nyilvánulhat meg.

Minél finomabb egy elem, annál nagyobb az ereje.

A Víz hatalmasabb a Földnél, mivel finomabb, ezért „elmossa” a földet.
A Tűz ereje nagyobb a víznél, finomabb, mint a víz, ezért a Tűz felszárítja a vizet.
A Levegő, hatalmasabb a tűznél, mert a levegő elfújja tüzet.
Az Éter vagy Akasha hatalmasabb, mint a levegő: A levegő az Akashában nyugszik, az éter támasza.

Néhány módszer, amely alkalmazható a Pancha Mahabhuta egyensúlyának fenntartására.

Tölts időt a természetben. A Föld elemmel való kapcsolódáshoz hasznos mezítláb járni a fűben, kertészkedni, vagy a természetben sétálni.
Víz elem: Fontos, hogy meglegyen a napi vízfogyasztás, levesek, lédús ételeket fogyasztása a vízelem kiegyensúlyozása érdekében.
A tűz erősítése: Az emésztést támogató és rendszeres fizikai aktivitás, meleg ételek fogyasztása serkenti a tűzelemet. A jóga gyakorlatok a mentális tisztaság érdekében is ajánlottak.
Levegő elem/ Pranayama: vagyis olyan légzési technikák végzése, mint a pranayama, hogy egyensúlyba hozza a levegő elemet. A mély légzés csökkenti a stressz szintet és megnyugtatja az elmét.
Akasha: Meditáció és csend, hogy egyensúlyba hozd az éter elemet. Gyakorolni, hogy csend legyen önmagadban, és körülötted, hogy az elme nyugodt és tiszta legyen.

Az elemek egyensúlya, fizikai és lelki egészségünk kulcsa. Ne feledjük, a harmónia belül kezdődik, ott, ahol ezek az „ősi elemek” egyensúlyban találkoznak!

Forrás: Bakos Attila, Bakos Judit Eszter/ Narada Akadémia
Balázs Rozália
Saját jegyzetek

« Régebbi Bejegyzések