Spirituális Archívum

A Belső Guru ébredése

A kiábrándulástól a valódi szabadságig

Manapság a spiritualitás, reneszánszát éli, soha nem volt ilyen könnyű információhoz jutni, hozzáférni a tudáshoz, és egyúttal soha nem volt ilyen nehéz kiszűrni a hitelességet. A mai vezetőknek, nem csak bölcsnek kell lenni, hanem marketingesnek is, és persze nem árt képzettnek lennie a digitális világban. Előny annál van, aki sokat posztol, és folyamatosan jelen van a közösségi médiában. (az AI világában talán ez nem is annyira nehéz) Aki a leghangosabb vagy legügyesebb a képi megjelenítésekben, az tűnik hitelesnek, pedig a valódi tudás sokszor csendes és szerény.

A tanácsadás, spirituális vezetés, a jóga, hatalmas üzletté vált. Egyre másra tűnnek fel spirituális iskolák, az iskolákban a tanítók, sokszor önjelölt guruk, akiket híveik vakon követnek. De kell- e, hogy legyen „guru”. A rövid válasz, hogy igen fontos és kell, de azért ennél kicsit árnyaltabb a kép.

Emberi természetünk vágyik arra, hogy legyen kire felnézni, követni, sőt imádni. Gyermekkorunkban jó esetben szüleinket, tanárainkat követjük, (Apa- Anya, Tanár, Edző) később magunk jelölünk ki egy tapasztaltabb személyt, barátot, lelkipásztort, spirituális tanítót gurunak, akiről azt gondoljuk tévedhetetlen, tökéletes, már-már emberfeletti lény.

Az, hogy gyermekkorban miért van szükségünk példaképre, vezetőre nem szorul különösebb magyarázatra.

Hogy később mi miatt köteleződünk el guruk mellet, több oldalról is vizsgálhatjuk. Egyrészt agyunk szereti a „parancsikonokat”.

Másrészt világunk bonyolult rendszerében, sokszor fárasztó és időigényes döntéseket hozni és valljuk be sokszor ódzkodunk is annak felelősségétől, hogy mi hozzunk meg egy-egy döntést. Egy guru, legyen az spirituális vezető, üzleti mentor, vagy influenszer, azt az ígéretet hordozza, hogy leveszi a vállunkról a felelősség súlyát.

Nincs más dolgunk, csak követni őt. Kapunk egy kész rendszert a káoszban, és azt sugallja, hogy az ő tapasztalataival, megspórolhatjuk saját kudarcainkat.

Ami persze részben igaz lehet, de kudarcaink is formálnak minket, tanítanak, fejlődünk általuk, ezért sem érdemes kispórolni a tapasztalást, még ha sikertelenségnek is ítéljük. Az is előfordul, hogy a vezető fizikai megjelenése, stílusa az, amibe beleszeretünk, ahelyett, hogy arra a tiszta tudatosságra figyelnénk, amit ő tükröz felénk. Majd elérkezik a spirituális út egyik igen fájdalmas, ám épp emiatt mély transzformatív állomása, csalódás a guruban. És hogy miért csalódunk és szükségszerű-e ez a csalódás? Azt gondolom igen, ez megint csak segít minket spirituális fejlődésünkben, azt mondják, azért jó, ha csalódtál, mert ráébredtél az igazságra. Másik nézőpontból a kiábrándulás az illúziók lebomlását is jelenti, ami a spirituális úton az a pont, amikor követőből, keresővé válunk.

Egy másik izgalmas, Védikus és Tantrikus hagyományokban fellehető dolog, hogy a hatodik csakráig van szükségünk fizikai értelemben vett gurura. Mit jelent ez: a harmadik szem, (Ajna) csakra ez esetben egy határvonal. Az indiai kultúrában a jóga, a spirituális út a felemelkedésről, a tudatosság tágulásáról szól. Az első öt csakráig a fizikai világ, az elemek, érzelmek, a finom fizikai energiák dominálnak. Itt, mint keresők, (Tanítványok) a dualitás világában élünk és egy külső vezető, (Guru) mutatja az utat.

Amikor a kereső tudatossága és energiája eléri a 6. szintet, a belső intuíció felerősödik, a tanítvány kapcsolatba lép saját felsőbbrendű énjével, (Atman). A három energia csatorna találkozik, az Ida és Pingala a Szusumnában egyesül, 3. szem vagy „Guru Csakrában”. A Guru az Ajna csakráig vezet, a kapuig, de onnan már egyénileg kell tovább menni. A hetedik csakrában (Szahaszrara- Koronacsakra) a kereső eléri a tiszta tudat, a határtalan elme, az egység állapotát (Szamádhi) innen már maga járja az utat. Úgy tartják, hogy a külső Guru feladata addig tart, amíg felnem ébreszti a Belső Gurut. Amint a belső tanítód átveszi az irányítást az Ajna csakrában, a külső vezető szerepe beteljesedett.

Egy rövid kiegészítés: bár a fent leírtak elméletileg helytállóak lehetnek, ám attól, hogy valaki egy meditációban eléri a 6. csakrát, nem jelenti azt, hogy tudata folyamatosan ott is tartózkodik. Amig az egó finomabb rétegei vissza–visszahúzzák az elmét az alsóbb központokba, addig a külső Guru védelme, iránytűje továbbra is segítség lehet, hogy elkerüljük a spirituális egó csapdáit. És vajon igaz e az az állitás, hogy a „jó guru”, arra tanít, hogy nincs szükségünk gurura!?

A tudat fátylai

Védikus tanítások szerint, az illúzió, a káprázat fátyla befedi a világot, és elrejti a valóságot. Ez nem azt jelenti, hogy a világ nem létezik, hanem azt jelenti, nem úgy létezik, ahogy látjuk, vagy ahogy gondoljuk. Maya egyszerre személy és fogalom is. A hindu filozófiában az illúzió, káprázat fátyla, személyes formában pedig az Isteni Anya, aki létrehozta az anyagi világot.

A kérdés azon túlmenően, hogy miért van a fátyol, - az az -, hogy ki az, aki a fátyol mögött van és nézi. A világ valóság, csak nem a végső valóság, - de ha nem a végső valóság, akkor mi az, és miért vagyunk illúzióban? Nem létezik egyetlen magyarázat vagy ősi lista, inkább egy szimbolikus tanítás, és a rétegek, amik miatt nem úgy látjuk a valóságot ahogy van.

Illuzórikusan azt hisszük, hogy az érzékelésünk, hiedelmeink, félelmeink és vágyaink által létrehozott történet az egyenlő az igazsággal, ám végül nem a valóságot látjuk, hanem egy történetet a valóságról. A mai modern társadalom közös, kollektív álma a pénz, státusz, idő, verseny és siker. Ezekben élünk és ezt hisszük „valóságosnak”. A valóság azonban, ami fizikai szinten láthatatlan, sokkal mélyebb és izgalmasabb.

„A mátrix mindenütt van, körülvesz minket. Még most, ebben a szobában is. Azt látod, ha kinézel az ablakon, vagy ha bekapcsolod a tévét.

Mindig érzed…mikor munkába mész, vagy épp templomba, mikor befizeted az adót. Ez a világ, mellyel eltakarják a szemed elől az igazságot.” (Mátrix)

A hindu filozófia szerint, minden, aminek van kezdete és vége, az maya, vagyis illúzió. A Brahman a végső valóság, a tiszta tudatosság, ami határtalan és oszthatatlan energia. Mivel Brahman az Egyetlen, nincs másik létező ezért bejön a képbe Maya és a Tükör - metafora. Ahhoz, hogy a szem lássa önmagát tükörre van szüksége, Maya ebben az értelemben egy kozmikus tükör, amely lehetővé teszi, hogy a Brahman (az Alany) megtapasztalhassa önmagát, mint a Világot (Tárgyat).
Maya fátyla védi az Abszolút Igazságot a „tudatlanok” elől, és megvédi a halandó lelkeket, hogy nehogy összeroppanjanak az őket érő erős hatás alatt.

Valójában ez nem egyetlen réteg, hanem kilenc, és úgy épül fel, hogy ne egyszerre törjük át, a tudat előtt lebegő illúziót, hanem azok szépen, folyamatosan hulljanak le a szemünk elől. A spirituális út, a jóga és egyéb meditációs technikák, abban segítenek, hogy önmagunk és a világ megismerésével emlékezzünk arra, akik mindig is voltunk.

Minden fátyol, egy tudatszintnek felel meg, és minél több rétegen látunk át, annál tágabb a valóság.

A világon a legtöbb ember az első és második fátyol mögött él, vagyis testével és elméjével azonosítja magát, persze attól függően, hogy mennyire haladt előre a spirituális útján.

Valójában a spirituális út nem más, mint felébredés a Mátrixból.

A 9 Fátyol tekintetében többféle magyarázat létezik, ebben az írásban ezoterikus szempontból nézzük meg ezeket.

1. Az anyag fátyla, amikor elhisszük, hogy csak a test és az anyagi világ létezik.
2. Az elme rétege, amikor az ember rájön, hogy vannak gondolatai, érzései, de még azonosnak hiszi magát velük.
3. Az ego fátyla, vagy szanszkrit szóval ahamkara, „én” képző, az a személyiség, akinek hisszük magunkat…anya vagyok, tanár vagyok, jóga oktató vagyok….
4. Az ébredés fátyla, amikor az ember elkezdi keresni az igazságot, meditál, jógázik, kérdez, Ki vagyok Én? ….
5. A tanulás fátyla, amikor elkezdünk spirituális közösségbe járni, spirituális témájú könyveket olvasni, megjelenik a Mester, vagy Guru.
6. A tapasztalás fátyla, amikor elkezdjük megérteni a csendet, a jelenlét fontosságát, az egység pillanatait a meditáció mélységét.
7. Az elengedés fátyla, hogy lassan megtanuljuk, hogy nem vagyunk azonosak a szerepeinkkel, történeteinkkel. Elfogadjuk, hogy minden változik, ezzel elindul a szabadság érzése
8. A Szeretet fátyla, amikor ráébredünk, hogy a valóság alapja a szeretet. Minden lényben a lelket látjuk, és ez az állapot, nem érzelem, hanem létállapot.
9. Az Egység fátyla, amikor nem különül el a Te és az Én, kint és bent. Csak a létezés.

Igen népszerű és gyakran hivatkozott rendszer, A. True Ott 9 Fátyol elmélete, ami szintén arról szól, hogy az emberiség különböző szinteken látja a valóságot, és minden fátyol egy újabb megértési szint.

„Minden elkötelezett igazságkereső végül elképesztő matematikai szimmetriákra és struktúrákba botlik, ami különösen jellemző a fraktálgeometriában előforduló 1-9 egész számokra.

Mint alapvető példára, vess egy pillantást erre a kilenc egyenletre;”

(1 x 8) + 1= 9
(12 x 8) + 2 = 98

(123 x 8) + 3 = 987

(1234 x 8) + 4 = 9876

(12345 x 8) + 5 = 98765

(123456 x 8) + 6 = 987654

(1234567 x 8) + 7 = 9876543

(12345678 x 8) + 8 = 98765432

(123456789 x 8) + 9 = 987654321

Bámulatos ugye? Ami nagyon érdekes, hogy a történelem összes nagy filozófusa, például Arkhimédész, Kopernikusz, Szókratész, Da Vinci elsősorban mind matematikusok voltak.

Ők és minden bibliai prófécia azt állítják, hogy a DNS felépítése nagyon egyszerű matematikai képleteken és mintákon alapszik. De itt most inkább a kilenc fátyol matematikai szerepének megértéséhez szeretnék hozzájárulni.
Az Isteni teremtés, az élet ismételt felébresztése, (jelenések, azaz újra megnyílik a fátyol) mikor egyé válunk tisztaságban.

Tehát szisztematikusan át kell haladnunk a kilenc értelmi szinten, vagy az Igazság Hídján, mielőtt belépnénk a Nirvánába, illetve az Isteni egységbe. Igencsak figyelemreméltó módon, mint egy hatalmas Sudoku rejtvény, az emberi megtapasztalás, amit életnek nevezünk, az 1-9 szám körül forog. Mindennek megvan a maga helye a rendszerben, és minden tökéletesen és pontosan illeszkedik az idő és tér véget nem érő hálózatában.

Tehát a fent említett A.True Ott szerint a kilenc fátyol rendszere röviden összefoglalva a következő:

1. A mindennapi élet, az emberek a munkával, hétköznapi élettel foglalkoznak.
2. Politika és hatalom, az emberek érdeklődnek a politika és hatalmi rendszerek iránt.
3. Gazdasági hatalom, mikor rájövünk, hogy a világot gazdag és befolyásos családok irányítják.
4. Titkos társaságok: annak felismerése, hogy léteznek zárt körök, melyek tudást és hatalmat örökítenek generációkon át.
5. Az ember rájön, hogy a technológia sokkal fejlettebb, mint amit a nyilvánosság ismer.
6. Nem emberi intelligencia, annak felismerése, hogy nem csak az emberiség létezik a világban.
7. A számok és a Világegyetem törvényei, felismerése annak, hogy a valóság matematikai és geometriai törvényeken alapul.
8. Az ember rájön, hogy a legmélyebb valóság a szeretet energiája.
9. Egység Istennel, az ember a szeretet állapotában él egységben a Teremtéssel.

Ez tehát az egyik definíciója az „Igazságnak” – a rejtett, misztikus tudásnak, ami teljes mértékben megfelel a matematikai hálózatnak. Jézus kijelentette tanítványainak; “És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Jn 8:32)
Egy izgalmas megfigyelés vagy párhuzam a Maslow-piramis és a 9 Fátyol között, hogy mindkét megközelítés a tudat felszabadításáról szól, ám míg az első a modern nyugati pszichológia terméke, addig a 9 Fátyol elmélete ezoterikus vonalhoz köthető.
• Maslow: pszichológia, emberi szükségletek, lépcsőnkként fejlődsz
• A. True Ott: tudat tisztulás, fátyol lehullása, mindig teljes voltál, csak fátyol fedett be

Ha összegezve nézzük:
• Maslow piramisánál az út fokozatosan felfelé visz
• 9 Fátyol, ahol a rétegek fokozatosan lebomlanak

A megvilágosodás talán akkor lehetséges, amikor a két út találkozik.

(A következő blog bejegyzésben Védikus /jógikus oldalról közelítünk majd a tudatot elfedő illúziók felé.)

Forrás:

Kagylókürt

www.fényörvény.hu

saját jegyzetek, kutatás

Az Isteni tudatosság megközelítése

Életünk során több út, lehetőség adódik, hogy merre haladjon életünk fonala. Vannak döntéseink, amik egy-egy elágazásnál születnek, hogy aztán a döntésnek megfelelő tapasztalatok birtokában tovább haladjunk az úton, ami, mint egy láthatatlan fonal tekeredik téren és időn keresztül. Vajon előző életeink milyen hatással vannak a mostanira, mik azok a finom apró, talán sejt szintű érzetek, amik befolyással vannak ránk?!

Mikor vesszük észre, vagy észrevesszük e, hogy egy kis lámpás világít, (lélek vagy szanszkrit nyelven Atman) mutatva az irányt, hogy merre induljunk!?

És ki tudja, hogy valójában mi formáljuk-e a döntésünket, vagy döntéseink formálnak e minket? Mennyire tudatos és milyen szinten tudatalatti döntések sorozata az élet?
“Mindaddig, amíg a tudattalan tudatossá nem válik, a tudatalatti fogja irányítani az életed, és te sorsnak fogod hívni.” (Carl Gustav Jung)

Az Isteni tudatosság megközelítése-blog1

A spirituális gondolkodás

A spirituális gondolkodás központi témája, az isteni tudatosság, ami jógikus, védikus és misztikus tanitások szerint, nem külső dolgokban lelhető fel, hanem egy belső felismerés, egy állapot, ami mindig jelen van, csak a tudat előtt lebegő fátyol eltakarja. A természeti embereknek, beavatott mestereknek, szakrális titkokat tudó Nőknek, jógiknak, hatalmas tudásuk, teremtő képességük volt. Mindemellett erős hittel rendelkeztek, mert megtapasztalták, a látható világon túli világ csodáit. Nagy szívükkel, mély átélésükkel, látták a világ mélyebb összefüggéseit. A mai hitevesztett korban, a technika csodáival eltűnt a szeretet, az anyagiak uralják a világot. Amit ma „modern világnak” nevezünk, az nem más, mint az illúziók hálója, melyeket a média által keltett vágyak és a szórakoztatás segítségével hoztak létre, hogy eltérítsenek minket attól, hogy visszaszerezzük azt a tudást, mely születési jogunk.

A kisértések végtelenek, de ha ezeken átlátunk, észrevesszük, hogy ez csak egy jelzés, felhívás a belső cselekvésre és isteni mivoltunk megértésére. Az isteni szikra mindannyiunkban megtalálható, ami a bölcsességen, szépségen és szereteten keresztül nyilvánul meg.
Aki látta magát Istenen keresztül, az képes igazi alázatra, amikor felismerjük, hogy Isten erejére van szükségünk ahhoz, hogy elérjünk hozzá.”
(Purisaca Golenya Ágnes: Aranyasszony útja)

Az igazi ébredés

Az igazi ébredés nem csupán egy pillanat, ez egy tudás által táplált, hosszú utazás. Akár spirituális ébredést éltél át, akár ráláttál az igazságra, kell, hogy mindig legyenek kérdéseid. A külvilágod a belső állapotod tükre, harmadik szemed aktiválásával és az asztrális síkon való navigálás megtanulásával megértheted, hogy alakítják gondolataid a valóságot. A világ tele van szenvedéssel, amíg meg nem értjük, hogy a kint és bent ugyan az. A kinti világot, belső lényünk áramló szimbólumai alakítják, a külvilág a tudatunkból épül fel. A szenvedésre, fájdalomra tekinthetünk úgy is, mint ösztönző erő, elindíthat minket egy önismereti, vagy szellemi úton.

Inspirációk, amik az írást segítették:
Bakos Attila előadásai: Narada Akadémia
Golenya Ágnes: Aranyasszony útja
Saját jegyzeteim

Prána – életerő

Mikor elkezdünk jógázni

Mikor elkezdünk jógázni, a fókusz a testen és az ászanák kivitelezésén van. A fizikai testhelyzetek lazává, nyugodttá teszik a testet, megszabadítanak az ideges mozdulatoktól és az izom feszültségtől. Amikor ellenőrzés alá vontuk a testet, a figyelem szinte automatikusan a légzés felé irányul. A légzés a kapocs a durva fizikai test és az elme finom szubtilis világa között.

A légzéstechnika, mindig részét képezte a keleti meditációs technikáknak. A lélegzet az egyetlen olyan élettani funkció, amely egyszerre akaratlagos és akaratunktól független. Légzésünk ritmusa az egyik legnyilvánvalóbb jele az ember érzelmi és mentális állapotának. Ez azt is jelenti, hogy a légzés tudatos és szándékos irányításával, kulcsot kapunk érzelmeink és tudatunk uralásához.

A prána szanszkrit definíciója állandó mozgású erő.

A pranayama gyakorlása képezi a spirituális ébredés magját. A prána az életerő, létfontosságú energia, amely a teremtés minden szintjét támogatja. Minden megnyilvánult és megnyilvánulatlan energia a kozmoszban, az érző lények és a növények is a prána kifejeződései. A bolygók gravitációja, a nap hője, a madarak repülése, az oroszlánok üvöltése, az emberek beszéde, a járművek mozgása, mind a prána megnyilvánulásai.

Az életerő, nem csupán biológiai állapot

Az életerő, nem csupán biológiai állapot, az egyetemes pránából tudjuk fejleszteni. A pránajámát általában légzésirányításként definiálják, azonban maga a szó két tőből áll:

A prána jelentése: életenergia, életerő, ami minden élőben és élettelenben jelen van. Szoros kapcsolatban áll a belélegzett levegővel, sokkal szubtilisebb, mint a levegő vagy az oxigén. A pránajáma a légzést használja, hogy befolyásolja a prána áramlását, a Pránamaja kósát, az energia testet képező Nádikban.
Az Ájáma jelentése: kiterjesztés, tágítás, növelés. A pránajáma tehát a prána vagyis az életerő kiterjesztése, növelése.

„Az anyag a prána legdurvább formája, a prána az anyag legfinomabb formája.” ….minden létező, ennek a pránának a megnyilvánulása és Így a prána a tudat kifejeződése is. A pránajamának különleges jelentősége és értelme van a jóga ösvényén. A prána az egész világmindenséget átjárja, a pránajáma pedig ennek az energetizáló elvnek, az ember lényében való teljes szabályozását jelenti. A pránajáma a belégzés, a visszatartás és a kilégzés tudatos meghosszabbítása. Belégzéskor magunkhoz vesszük az ősenergiát, visszatartáskor megízleljük ezt az energiát, kilégzéskor minden érzelem és gondolat távozik. Ekkor a tüdő üres, ekkor az ember átadja a személyes energiát „ént” az ősenergiának. A pránajáma szilárd tudatot, nagy akaraterőt és józan ítélőképességet fejleszt ki.

Egy átlagos belégzés alkalmával az ember, kb. 500 köbcentiméter levegőt szív be, mély belégzés alkalmával ez a mennyiség hatszor több, elérheti a 3000 köbcentimétert is. A pránajama gyakorlása, növeli a gyakorló (szádhaka) tüdejének felvevő képességét. Ha légzés szabálytalan, az elme ingadozik, amikor a légzés erős és stabil, akkor az elme is fókuszált. A pránajama segítségével megtisztíthatjuk a nádikat, a finomtest csőszerű szerveit, amin keresztül áramlik az energia. A pránajama gyakorlásához, hozzátartozik a pratjáhára vagyis az érzékek visszavonása a külső érzékelésből, ami befelé húzza a gyakorlót az isteni energia felé.

A pránajámának számos kedvező hatása van

A pránajámának számos kedvező hatása van, nem csak a légzésünk válik erőssé, de a gerincoszlopra, törzsre is kedvező hatása van. Az irányított ritmikus légzés, tágulást idéz elő a tüdőben, így megfelelő keringést biztosít a vesékben, gyomorban, májban, lépben, belekben. Hatással van bőrünkre, és más egyéb testfolyadékunkra. Segítségével tisztán tudjuk tartani a vérereket, segíti a tiszta vér áramlását, ami tonizálja az idegeket, az agyat, szívizmokat. Maga a gyakorlás tudást eredményez, kisöpri a halálfélelmet.

A pránajama gyakorlásához két alapvető dolog kell: stabil gerinc és nyugodt de éber elme. A gyakorlás ne legyen gépies, ügyeljünk rá, hogy az agy és az elme figyelme ne lankadjon. Az elme és a légzés kiegyensúlyozása, kölcsönösen hat egymásra.

A lélegzet nem „csak” összekötő kapocs test és lélek között, hanem a legközvetlenebb csatorna ember és környezete között. A lélegzet nem csak a testen halad keresztül, hanem az emberi létezés minden síkján.

Ha Jóga Tatabánya, akkor ShivaYoga.

Forrás: B.K.S IYENGAR Pránajáma új megvilágításban

Narada Védikus Akadémia/ Bakos Judit Eszter

Az idő

Mostanában úgy észlelem, (és tudom, hogy más is így van ezzel, meg az is lehet, hogy a „korral jár”) mintha az idő felgyorsult volna. Egyik nap a másik után, csak pörögnek a hetek, hónapok, évek… Aztán a napokban tönkre ment a fali óra a jóga teremben, és hirtelen mindenki zavarba jött, hogy nem tudja nyomon követni idő múlását.

De mi az idő?

Több oldalról is vizsgálhatjuk, klasszikusan, mint múlt- jelen- jövő. Külső szinten, az éjszaka és nappal váltakozása, évszakok múlása, időkerék, vagy létkerék, az élet körforgása. Az időt nem tudjuk „megfogni”, de a változásokon keresztül érzékeljük. A fiatalság letűnése, veszteségek, amikor megérezzük, hogy a fizikai világban semmi nem állandó, minden illékony, múlékony. Mélyebb, belső szinten az idő, mint mérhető „egység” nem létezik, ezt tapasztalhatjuk meg például mély meditációban, amikor nem befolyásolnak az érzelmeink. Keleti tanítások alapján az idő, vagy Kála a teremtés része, kozmikus erő, nem az, ami telik, hanem ami a változást láthatóvá teszi. A tudat, amely felismeri ezt, időtlenné válik.

Amikor „jelen” vagyunk, az idő elveszti hatalmát felettünk, vagyis nem az idő telik, hanem mi mozgunk az időn belül. Mint amikor a kanál „meghajlik” és az Orákulum azt mondja „nincs kanál” (Mátrix) nem a kanál hajlik meg, hanem a tudatod változik. Így van az idővel is, nem az idő hajlik meg, hanem te lépsz ki belőle.

Egy kicsit tovább finomítva, a hétköznapi tudat számára, és az óra szerint az idő lineáris, erre épül a naptárunk. Ám spirituális értelemben az idő egy spirál, ciklikus, mint az évszakok váltakozása. És ahogy említettem, mély meditációban kitágul és „térként” jelenik meg, mintegy kapu, amelyen átléphetünk, ha a tudat készen áll rá.

„Az időkapun akkor lehet átlépni, amikor az illető tudata ezt lehetővé teszi. Azért időkapu, mert az idő nem mennyiség, hanem minőségi állapot.”
(Purisaca Golenya Ágnes: Az Aranyasszony útja)

Jóga tanítások szerint, háromféle időminőség létezik.

Shiva:

az örök jelen, az időtlenség, csend, ahol nincs múlt és nincs jövő, csak a tiszta létezés. Az idő nélküli örök TUDATOSSÁG. Shiva a mozdulatlan tiszta tudat, időtlenség, ahol semmi sem történik, mégis minden ott van.

Shakti:

az áramló idő, a teremtés mozgása, ciklusok, Női áramlás, az energia, ami mozgatja az időt. Az időn és téren kívül levő örök energia, a TEREMTÉS energiája.

Shani:

a karmikus idő, a fegyelem, türelem, megtanít az idő igazságára. Az örök Karma.

Összefoglalva:

Shiva aki kívül áll az időn, Shakti, aki mozgatja, Shani aki megtanít az idő igazságára.

A jóga szerint az idő (kála) a természethez tartozik. A tudat (purusa/ Shiva) időn túli. Nem az idő telik, hanem a tudat mozog a változásban. Amikor az elme elcsendesedik az idő elveszíti jelentőségét. Amíg az elme történeteket mesél, (volt-lesz-majd-később) addig az idő is „létezik”, amikor a most-ban vagy, az idő nem eltűnik, hanem feloldódik.

Az idő, ha szellemileg megértjük, több lesz, mint az elhaladó élet mértéke. Tanítóvá válik, arra ösztönöz minket, hogy teljes mértékben a jelenben éljünk, megértsük időtlen természetünket, és bízzunk az események isteni kibontakozásában.

Ezeket a szellemi perspektívákat átfogva elmélyíthetjük kapcsolatunkat az élethez, az istenihez és az örök lelkünkhöz. Az idő egyszerre mulandó és örökkévaló. Azt tanítja nekünk, hogy míg emberi életünket órák és naptárak kötik össze, spirituális utazásunk végtelen és gazdag, az idő korlátjain túlmutató jelentéssel. Ha érdekel a jóga, várunk A ShivaYoga stúdióban Tatabányán.

Hari Om

2026.01.31

A gúnák működése bennünk és a világban

A jóga filozófiája szerint, a teremtett világot, három alapminőség határozza meg, melyek mindenkiben és mindenben jelen vannak, különböző arányban. Ezek a karakter jegyek hozzák létre világ sokszínűségét, az élőlények eltérő természetét.

Keleti tanítások szerint ezek a kötőerők (Gúnák) kollektív szinten is megnyilvánulhatnak, például egy társadalom vagy korszak hangulatában. Vannak olyan időszakok, amikor a társadalom csendes, az együttműködést, a bölcsességet és a természet közelségét részesíti előnyben. Ilyenkor a szattva gúna, a jóság kötőereje van előtérben. Van, hogy az alkotás, aktivitás, a teljesítmény dominál, vagyis a radzsasz, a mozgás energiája, ami fokozza a fejlődést, de lelki kimerülést és fáradtságot is okoz. Talán ennek következménye is, hogy óhatatlanul elérkezik a tamasz. Ez egy olyan időszak, amikor a félelem, bizonytalanság, múltban rekedtség erősödik fel, és a tamasztikus minőséget tükrözi. A mai világ erősen rajasztikus, a versengés, a teljesítménykényszer, pénz hajszolása mind ezt az energiát erősíti, és ezzel párhuzamosan mivel az Univerzum egyensúlyra törekszik, egyre többen fordulnak a szattva felé.

Tehát fontos kiemelni, hogy ezek a minőségek nem állandóak sem egyéni, sem társadalmi, vagy közösségi szinten, hanem folyamatosan áramló erők, akár az óceán hullámai, folyamatosan váltják egymást. A jóga tanítása szerint, minden korszak egy lehetőség, hogy felismerjük melyik minőség működik bennünk és körülöttünk. Például amikor a tudatosság emelkedik, a szattva gúna természetesen erősödik, a belső béke, az együttérzés, tisztánlátás nem csak az egyént, hanem a közösséget is érinti.

A gúnák meghaladása:

a Bhagavad -gíta mélyebb spirituális útmutatást is ad. A Gíta szerint a valódi felismerés akkor születik meg, amikor a tudat felismeri saját, a minőségeken túli természetét.

„Amikor a látó felismeri, hogy nincs más cselekvő, mint a gúnák és megismeri azt, ami túl van rajtuk, akkor eléri az ÉN természetét” Bhagavad Gita 14.19
A Védák szerint, ezeket a „minőségek” vagy guna megnyilvánulások határozzák meg a személyiségünket, az állandósult viselkedési, gondolkodási, és érzésmintáinkat.

Ezek a gúnák, vagyis kötőerők:

1. SATTVA (tisztaság, jóság, fény, harmónia)
- Jellemzője: bölcsesség, nyugalom, béke, tisztaság, egyensúly
- Megnyilvánulása: fény, tudatosság, szeretet, megértés
- Domináns: amikor az elme tiszta és derűs, az életmód egyszerű és önzetlen.

2. RAJASZ / RADZSASZ (szenvedély, aktivitás, nyugtalanság)
- Jellemzői: vágy, cselekvés, mozgalmasság, szenvedély,
- Megnyilvánulása: ambíció, önérvényesítés, vágyak hajszolása, feszültség, düh
- Domináns, ha az ember folyamatosan törekszik valamire, mindig mozgásban van, de gyakran elégedetlen.

3. TAMASZ (tudatlanság, tehetetlenség, sötétség)
- Jellemzői: lustaság, tunyaság, tehetetlenség, zavarodottság, káosz, illúzió
- Megnyilvánulása: fáradtság, letargia, érdektelenség, tagadás, kritika, (mindig más a hibás)
- Domináns, ha az ember nem akar változtatni, beleragad a szokásaiba.

Mindenkinek van egy egyéni, csak rá jellemző guna-karaktere, amely attól függően lesz szattvikus, hogy milyen mértékben nyilvánul meg az egyén személyiségében az Átmá (Lélek) tudatossága, attól válik tamasztikussá, hogy mennyire árnyékolja le az isteni tudatot az ember anyagi része, (a testel és az elmével való azonosítás), és végül annyira lesz radzsasztikus, amilyen mértékben jelen van a személyiségben a lendület, aktivitás és dinamika.

A guna karakterünk nem kőbe vésett dolog, nem statikus, nem állandó, hanem folyamatos változásban van. Hatással van rá a külső környezet, szociális közegünk, a család, csoport, ahova kapcsolódunk.

Könnyű belátni, hogy egy tamasztikus társaság lefelé fog húzni, például, ha valaki az ideje nagyrészét kocsmában tölti, valószínű, hogy a gúna-karaktere előbb utóbb tompává, igénytelenné válik. A negatív radzsaszban levő helyek, mint a hangos zajos klubok, koncertek, zaklatottá, agresszívvé tesznek. Elleneben a pozitív radzsaszban levő társaság motivál, lelkesít, a szattvikus közeg pedig "gyógyulásunkat” segíti minden tekintetben.

Joggal merül fel a kérdés, hogy alakul ki az adott élethez tartozó Guna- karakterünk. Nos ezeket a tulajdonságokat, előző életeink alapján kapjuk. A halált követően guna-karakterünk fennmarad és a következő születésnél aktiválódik, mint az ember hozott személyisége.

Gúnáink, az életkorral is változhatnak, annak függvényében mennyit fejlődtünk jelenlegi inkarnációnk során. Megfigyelhető, hogy aki dolgozik magán, jóga, meditáció, pozitív társaság, stb …, akkor egy „hozott” rajasztikus gúna karakterből, átmehet a szattva irányába.
Tehát a jóga abban is segít, hogy a tamaszt csökkentsük, a rajaszt átalakítsuk, a szattva gúnát erősítsük.

Íme egy rövid útmutató a szattva- gúna erősítésére.

Életmód: Érdemes figyelni a rendszerességre, azonos időben feküdni és kelni, a legkedvezőbb időpont a napkelte. Kerülni a túlzásokat, zajos helyeket, túl sok impulzust.

Szellős, tiszta környezet, ami nyugalmat sugároz.

Táplálkozás: Szattvikus ételek, friss zöldség, gyümölcs, olajos magvak.

Testmozgás: jóga, séta a természetben, pránajáma,

Elme és tudat: Meditáció, pozitív gondolatok

Kapcsolatok: Támogató társaság, közösség, akik emelnek.

Szatszang: spirituális közösség, mantra, meditáció

Tanulás: szent szövegek, Bhagavad Gita, Upanisadok, Jézus, Buddha beszédei

Forrás és inspiráció:
Bakos Attika/Bakos Judit Eszter - Brahmana Képző jegyzet Narada Védikus Akadémia
Egedi-Kovács Melinda: Bevezetés a Védikus Alkímiába
ChatGPT