Mostanában úgy észlelem, (és tudom, hogy más is így van ezzel, meg az is lehet, hogy a „korral jár”) mintha az idő felgyorsult volna. Egyik nap a másik után, csak pörögnek a hetek, hónapok, évek… Aztán a napokban tönkre ment a fali óra a jóga teremben, és hirtelen mindenki zavarba jött, hogy nem tudja nyomon követni idő múlását.
De mi az idő?
Több oldalról is vizsgálhatjuk, klasszikusan, mint múlt- jelen- jövő. Külső szinten, az éjszaka és nappal váltakozása, évszakok múlása, időkerék, vagy létkerék, az élet körforgása. Az időt nem tudjuk „megfogni”, de a változásokon keresztül érzékeljük. A fiatalság letűnése, veszteségek, amikor megérezzük, hogy a fizikai világban semmi nem állandó, minden illékony, múlékony. Mélyebb, belső szinten az idő, mint mérhető „egység” nem létezik, ezt tapasztalhatjuk meg például mély meditációban, amikor nem befolyásolnak az érzelmeink. Keleti tanítások alapján az idő, vagy Kála a teremtés része, kozmikus erő, nem az, ami telik, hanem ami a változást láthatóvá teszi. A tudat, amely felismeri ezt, időtlenné válik.
Amikor „jelen” vagyunk, az idő elveszti hatalmát felettünk, vagyis nem az idő telik, hanem mi mozgunk az időn belül. Mint amikor a kanál „meghajlik” és az Orákulum azt mondja „nincs kanál” (Mátrix) nem a kanál hajlik meg, hanem a tudatod változik. Így van az idővel is, nem az idő hajlik meg, hanem te lépsz ki belőle.
Egy kicsit tovább finomítva, a hétköznapi tudat számára, és az óra szerint az idő lineáris, erre épül a naptárunk. Ám spirituális értelemben az idő egy spirál, ciklikus, mint az évszakok váltakozása. És ahogy említettem, mély meditációban kitágul és „térként” jelenik meg, mintegy kapu, amelyen átléphetünk, ha a tudat készen áll rá.
„Az időkapun akkor lehet átlépni, amikor az illető tudata ezt lehetővé teszi. Azért időkapu, mert az idő nem mennyiség, hanem minőségi állapot.”
(Purisaca Golenya Ágnes: Az Aranyasszony útja)
Jóga tanítások szerint, háromféle időminőség létezik.
Shiva:
az örök jelen, az időtlenség, csend, ahol nincs múlt és nincs jövő, csak a tiszta létezés. Az idő nélküli örök TUDATOSSÁG. Shiva a mozdulatlan tiszta tudat, időtlenség, ahol semmi sem történik, mégis minden ott van.
Shakti:
az áramló idő, a teremtés mozgása, ciklusok, Női áramlás, az energia, ami mozgatja az időt. Az időn és téren kívül levő örök energia, a TEREMTÉS energiája.
Shani:
a karmikus idő, a fegyelem, türelem, megtanít az idő igazságára. Az örök Karma.
Összefoglalva:
Shiva aki kívül áll az időn, Shakti, aki mozgatja, Shani aki megtanít az idő igazságára.
A jóga szerint az idő (kála) a természethez tartozik. A tudat (purusa/ Shiva) időn túli. Nem az idő telik, hanem a tudat mozog a változásban. Amikor az elme elcsendesedik az idő elveszíti jelentőségét. Amíg az elme történeteket mesél, (volt-lesz-majd-később) addig az idő is „létezik”, amikor a most-ban vagy, az idő nem eltűnik, hanem feloldódik.
Az idő, ha szellemileg megértjük, több lesz, mint az elhaladó élet mértéke. Tanítóvá válik, arra ösztönöz minket, hogy teljes mértékben a jelenben éljünk, megértsük időtlen természetünket, és bízzunk az események isteni kibontakozásában.
Ezeket a szellemi perspektívákat átfogva elmélyíthetjük kapcsolatunkat az élethez, az istenihez és az örök lelkünkhöz. Az idő egyszerre mulandó és örökkévaló. Azt tanítja nekünk, hogy míg emberi életünket órák és naptárak kötik össze, spirituális utazásunk végtelen és gazdag, az idő korlátjain túlmutató jelentéssel. Ha érdekel a jóga, várunk A ShivaYoga stúdióban Tatabányán.
Hari Om
2026.01.31