Spirituális Archívum

Az Isteni tudatosság megközelítése

Életünk során több út, lehetőség adódik, hogy merre haladjon életünk fonala. Vannak döntéseink, amik egy-egy elágazásnál születnek, hogy aztán a döntésnek megfelelő tapasztalatok birtokában tovább haladjunk az úton, ami, mint egy láthatatlan fonal tekeredik téren és időn keresztül. Vajon előző életeink milyen hatással vannak a mostanira, mik azok a finom apró, talán sejt szintű érzetek, amik befolyással vannak ránk?!

Mikor vesszük észre, vagy észrevesszük e, hogy egy kis lámpás világít, (lélek vagy szanszkrit nyelven Atman) mutatva az irányt, hogy merre induljunk!?

És ki tudja, hogy valójában mi formáljuk-e a döntésünket, vagy döntéseink formálnak e minket? Mennyire tudatos és milyen szinten tudatalatti döntések sorozata az élet?
“Mindaddig, amíg a tudattalan tudatossá nem válik, a tudatalatti fogja irányítani az életed, és te sorsnak fogod hívni.” (Carl Gustav Jung)

Az Isteni tudatosság megközelítése-blog1

A spirituális gondolkodás

A spirituális gondolkodás központi témája, az isteni tudatosság, ami jógikus, védikus és misztikus tanitások szerint, nem külső dolgokban lelhető fel, hanem egy belső felismerés, egy állapot, ami mindig jelen van, csak a tudat előtt lebegő fátyol eltakarja. A természeti embereknek, beavatott mestereknek, szakrális titkokat tudó Nőknek, jógiknak, hatalmas tudásuk, teremtő képességük volt. Mindemellett erős hittel rendelkeztek, mert megtapasztalták, a látható világon túli világ csodáit. Nagy szívükkel, mély átélésükkel, látták a világ mélyebb összefüggéseit. A mai hitevesztett korban, a technika csodáival eltűnt a szeretet, az anyagiak uralják a világot. Amit ma „modern világnak” nevezünk, az nem más, mint az illúziók hálója, melyeket a média által keltett vágyak és a szórakoztatás segítségével hoztak létre, hogy eltérítsenek minket attól, hogy visszaszerezzük azt a tudást, mely születési jogunk.

A kisértések végtelenek, de ha ezeken átlátunk, észrevesszük, hogy ez csak egy jelzés, felhívás a belső cselekvésre és isteni mivoltunk megértésére. Az isteni szikra mindannyiunkban megtalálható, ami a bölcsességen, szépségen és szereteten keresztül nyilvánul meg.
Aki látta magát Istenen keresztül, az képes igazi alázatra, amikor felismerjük, hogy Isten erejére van szükségünk ahhoz, hogy elérjünk hozzá.”
(Purisaca Golenya Ágnes: Aranyasszony útja)

Az igazi ébredés

Az igazi ébredés nem csupán egy pillanat, ez egy tudás által táplált, hosszú utazás. Akár spirituális ébredést éltél át, akár ráláttál az igazságra, kell, hogy mindig legyenek kérdéseid. A külvilágod a belső állapotod tükre, harmadik szemed aktiválásával és az asztrális síkon való navigálás megtanulásával megértheted, hogy alakítják gondolataid a valóságot. A világ tele van szenvedéssel, amíg meg nem értjük, hogy a kint és bent ugyan az. A kinti világot, belső lényünk áramló szimbólumai alakítják, a külvilág a tudatunkból épül fel. A szenvedésre, fájdalomra tekinthetünk úgy is, mint ösztönző erő, elindíthat minket egy önismereti, vagy szellemi úton.

Inspirációk, amik az írást segítették:
Bakos Attila előadásai: Narada Akadémia
Golenya Ágnes: Aranyasszony útja
Saját jegyzeteim

Prána – életerő

Mikor elkezdünk jógázni

Mikor elkezdünk jógázni, a fókusz a testen és az ászanák kivitelezésén van. A fizikai testhelyzetek lazává, nyugodttá teszik a testet, megszabadítanak az ideges mozdulatoktól és az izom feszültségtől. Amikor ellenőrzés alá vontuk a testet, a figyelem szinte automatikusan a légzés felé irányul. A légzés a kapocs a durva fizikai test és az elme finom szubtilis világa között.

A légzéstechnika, mindig részét képezte a keleti meditációs technikáknak. A lélegzet az egyetlen olyan élettani funkció, amely egyszerre akaratlagos és akaratunktól független. Légzésünk ritmusa az egyik legnyilvánvalóbb jele az ember érzelmi és mentális állapotának. Ez azt is jelenti, hogy a légzés tudatos és szándékos irányításával, kulcsot kapunk érzelmeink és tudatunk uralásához.

A prána szanszkrit definíciója állandó mozgású erő.

A pranayama gyakorlása képezi a spirituális ébredés magját. A prána az életerő, létfontosságú energia, amely a teremtés minden szintjét támogatja. Minden megnyilvánult és megnyilvánulatlan energia a kozmoszban, az érző lények és a növények is a prána kifejeződései. A bolygók gravitációja, a nap hője, a madarak repülése, az oroszlánok üvöltése, az emberek beszéde, a járművek mozgása, mind a prána megnyilvánulásai.

Az életerő, nem csupán biológiai állapot

Az életerő, nem csupán biológiai állapot, az egyetemes pránából tudjuk fejleszteni. A pránajámát általában légzésirányításként definiálják, azonban maga a szó két tőből áll:

A prána jelentése: életenergia, életerő, ami minden élőben és élettelenben jelen van. Szoros kapcsolatban áll a belélegzett levegővel, sokkal szubtilisebb, mint a levegő vagy az oxigén. A pránajáma a légzést használja, hogy befolyásolja a prána áramlását, a Pránamaja kósát, az energia testet képező Nádikban.
Az Ájáma jelentése: kiterjesztés, tágítás, növelés. A pránajáma tehát a prána vagyis az életerő kiterjesztése, növelése.

„Az anyag a prána legdurvább formája, a prána az anyag legfinomabb formája.” ….minden létező, ennek a pránának a megnyilvánulása és Így a prána a tudat kifejeződése is. A pránajamának különleges jelentősége és értelme van a jóga ösvényén. A prána az egész világmindenséget átjárja, a pránajáma pedig ennek az energetizáló elvnek, az ember lényében való teljes szabályozását jelenti. A pránajáma a belégzés, a visszatartás és a kilégzés tudatos meghosszabbítása. Belégzéskor magunkhoz vesszük az ősenergiát, visszatartáskor megízleljük ezt az energiát, kilégzéskor minden érzelem és gondolat távozik. Ekkor a tüdő üres, ekkor az ember átadja a személyes energiát „ént” az ősenergiának. A pránajáma szilárd tudatot, nagy akaraterőt és józan ítélőképességet fejleszt ki.

Egy átlagos belégzés alkalmával az ember, kb. 500 köbcentiméter levegőt szív be, mély belégzés alkalmával ez a mennyiség hatszor több, elérheti a 3000 köbcentimétert is. A pránajama gyakorlása, növeli a gyakorló (szádhaka) tüdejének felvevő képességét. Ha légzés szabálytalan, az elme ingadozik, amikor a légzés erős és stabil, akkor az elme is fókuszált. A pránajama segítségével megtisztíthatjuk a nádikat, a finomtest csőszerű szerveit, amin keresztül áramlik az energia. A pránajama gyakorlásához, hozzátartozik a pratjáhára vagyis az érzékek visszavonása a külső érzékelésből, ami befelé húzza a gyakorlót az isteni energia felé.

A pránajámának számos kedvező hatása van

A pránajámának számos kedvező hatása van, nem csak a légzésünk válik erőssé, de a gerincoszlopra, törzsre is kedvező hatása van. Az irányított ritmikus légzés, tágulást idéz elő a tüdőben, így megfelelő keringést biztosít a vesékben, gyomorban, májban, lépben, belekben. Hatással van bőrünkre, és más egyéb testfolyadékunkra. Segítségével tisztán tudjuk tartani a vérereket, segíti a tiszta vér áramlását, ami tonizálja az idegeket, az agyat, szívizmokat. Maga a gyakorlás tudást eredményez, kisöpri a halálfélelmet.

A pránajama gyakorlásához két alapvető dolog kell: stabil gerinc és nyugodt de éber elme. A gyakorlás ne legyen gépies, ügyeljünk rá, hogy az agy és az elme figyelme ne lankadjon. Az elme és a légzés kiegyensúlyozása, kölcsönösen hat egymásra.

A lélegzet nem „csak” összekötő kapocs test és lélek között, hanem a legközvetlenebb csatorna ember és környezete között. A lélegzet nem csak a testen halad keresztül, hanem az emberi létezés minden síkján.

Ha Jóga Tatabánya, akkor ShivaYoga.

Forrás: B.K.S IYENGAR Pránajáma új megvilágításban

Narada Védikus Akadémia/ Bakos Judit Eszter

Az idő

Mostanában úgy észlelem, (és tudom, hogy más is így van ezzel, meg az is lehet, hogy a „korral jár”) mintha az idő felgyorsult volna. Egyik nap a másik után, csak pörögnek a hetek, hónapok, évek… Aztán a napokban tönkre ment a fali óra a jóga teremben, és hirtelen mindenki zavarba jött, hogy nem tudja nyomon követni idő múlását.

De mi az idő?

Több oldalról is vizsgálhatjuk, klasszikusan, mint múlt- jelen- jövő. Külső szinten, az éjszaka és nappal váltakozása, évszakok múlása, időkerék, vagy létkerék, az élet körforgása. Az időt nem tudjuk „megfogni”, de a változásokon keresztül érzékeljük. A fiatalság letűnése, veszteségek, amikor megérezzük, hogy a fizikai világban semmi nem állandó, minden illékony, múlékony. Mélyebb, belső szinten az idő, mint mérhető „egység” nem létezik, ezt tapasztalhatjuk meg például mély meditációban, amikor nem befolyásolnak az érzelmeink. Keleti tanítások alapján az idő, vagy Kála a teremtés része, kozmikus erő, nem az, ami telik, hanem ami a változást láthatóvá teszi. A tudat, amely felismeri ezt, időtlenné válik.

Amikor „jelen” vagyunk, az idő elveszti hatalmát felettünk, vagyis nem az idő telik, hanem mi mozgunk az időn belül. Mint amikor a kanál „meghajlik” és az Orákulum azt mondja „nincs kanál” (Mátrix) nem a kanál hajlik meg, hanem a tudatod változik. Így van az idővel is, nem az idő hajlik meg, hanem te lépsz ki belőle.

Egy kicsit tovább finomítva, a hétköznapi tudat számára, és az óra szerint az idő lineáris, erre épül a naptárunk. Ám spirituális értelemben az idő egy spirál, ciklikus, mint az évszakok váltakozása. És ahogy említettem, mély meditációban kitágul és „térként” jelenik meg, mintegy kapu, amelyen átléphetünk, ha a tudat készen áll rá.

„Az időkapun akkor lehet átlépni, amikor az illető tudata ezt lehetővé teszi. Azért időkapu, mert az idő nem mennyiség, hanem minőségi állapot.”
(Purisaca Golenya Ágnes: Az Aranyasszony útja)

Jóga tanítások szerint, háromféle időminőség létezik.

Shiva:

az örök jelen, az időtlenség, csend, ahol nincs múlt és nincs jövő, csak a tiszta létezés. Az idő nélküli örök TUDATOSSÁG. Shiva a mozdulatlan tiszta tudat, időtlenség, ahol semmi sem történik, mégis minden ott van.

Shakti:

az áramló idő, a teremtés mozgása, ciklusok, Női áramlás, az energia, ami mozgatja az időt. Az időn és téren kívül levő örök energia, a TEREMTÉS energiája.

Shani:

a karmikus idő, a fegyelem, türelem, megtanít az idő igazságára. Az örök Karma.

Összefoglalva:

Shiva aki kívül áll az időn, Shakti, aki mozgatja, Shani aki megtanít az idő igazságára.

A jóga szerint az idő (kála) a természethez tartozik. A tudat (purusa/ Shiva) időn túli. Nem az idő telik, hanem a tudat mozog a változásban. Amikor az elme elcsendesedik az idő elveszíti jelentőségét. Amíg az elme történeteket mesél, (volt-lesz-majd-később) addig az idő is „létezik”, amikor a most-ban vagy, az idő nem eltűnik, hanem feloldódik.

Az idő, ha szellemileg megértjük, több lesz, mint az elhaladó élet mértéke. Tanítóvá válik, arra ösztönöz minket, hogy teljes mértékben a jelenben éljünk, megértsük időtlen természetünket, és bízzunk az események isteni kibontakozásában.

Ezeket a szellemi perspektívákat átfogva elmélyíthetjük kapcsolatunkat az élethez, az istenihez és az örök lelkünkhöz. Az idő egyszerre mulandó és örökkévaló. Azt tanítja nekünk, hogy míg emberi életünket órák és naptárak kötik össze, spirituális utazásunk végtelen és gazdag, az idő korlátjain túlmutató jelentéssel. Ha érdekel a jóga, várunk A ShivaYoga stúdióban Tatabányán.

Hari Om

2026.01.31

A gúnák működése bennünk és a világban

A jóga filozófiája szerint, a teremtett világot, három alapminőség határozza meg, melyek mindenkiben és mindenben jelen vannak, különböző arányban. Ezek a karakter jegyek hozzák létre világ sokszínűségét, az élőlények eltérő természetét.

Keleti tanítások szerint ezek a kötőerők (Gúnák) kollektív szinten is megnyilvánulhatnak, például egy társadalom vagy korszak hangulatában. Vannak olyan időszakok, amikor a társadalom csendes, az együttműködést, a bölcsességet és a természet közelségét részesíti előnyben. Ilyenkor a szattva gúna, a jóság kötőereje van előtérben. Van, hogy az alkotás, aktivitás, a teljesítmény dominál, vagyis a radzsasz, a mozgás energiája, ami fokozza a fejlődést, de lelki kimerülést és fáradtságot is okoz. Talán ennek következménye is, hogy óhatatlanul elérkezik a tamasz. Ez egy olyan időszak, amikor a félelem, bizonytalanság, múltban rekedtség erősödik fel, és a tamasztikus minőséget tükrözi. A mai világ erősen rajasztikus, a versengés, a teljesítménykényszer, pénz hajszolása mind ezt az energiát erősíti, és ezzel párhuzamosan mivel az Univerzum egyensúlyra törekszik, egyre többen fordulnak a szattva felé.

Tehát fontos kiemelni, hogy ezek a minőségek nem állandóak sem egyéni, sem társadalmi, vagy közösségi szinten, hanem folyamatosan áramló erők, akár az óceán hullámai, folyamatosan váltják egymást. A jóga tanítása szerint, minden korszak egy lehetőség, hogy felismerjük melyik minőség működik bennünk és körülöttünk. Például amikor a tudatosság emelkedik, a szattva gúna természetesen erősödik, a belső béke, az együttérzés, tisztánlátás nem csak az egyént, hanem a közösséget is érinti.

A gúnák meghaladása:

a Bhagavad -gíta mélyebb spirituális útmutatást is ad. A Gíta szerint a valódi felismerés akkor születik meg, amikor a tudat felismeri saját, a minőségeken túli természetét.

„Amikor a látó felismeri, hogy nincs más cselekvő, mint a gúnák és megismeri azt, ami túl van rajtuk, akkor eléri az ÉN természetét” Bhagavad Gita 14.19
A Védák szerint, ezeket a „minőségek” vagy guna megnyilvánulások határozzák meg a személyiségünket, az állandósult viselkedési, gondolkodási, és érzésmintáinkat.

Ezek a gúnák, vagyis kötőerők:

1. SATTVA (tisztaság, jóság, fény, harmónia)
– Jellemzője: bölcsesség, nyugalom, béke, tisztaság, egyensúly
– Megnyilvánulása: fény, tudatosság, szeretet, megértés
– Domináns: amikor az elme tiszta és derűs, az életmód egyszerű és önzetlen.

2. RAJASZ / RADZSASZ (szenvedély, aktivitás, nyugtalanság)
– Jellemzői: vágy, cselekvés, mozgalmasság, szenvedély,
– Megnyilvánulása: ambíció, önérvényesítés, vágyak hajszolása, feszültség, düh
– Domináns, ha az ember folyamatosan törekszik valamire, mindig mozgásban van, de gyakran elégedetlen.

3. TAMASZ (tudatlanság, tehetetlenség, sötétség)
– Jellemzői: lustaság, tunyaság, tehetetlenség, zavarodottság, káosz, illúzió
– Megnyilvánulása: fáradtság, letargia, érdektelenség, tagadás, kritika, (mindig más a hibás)
– Domináns, ha az ember nem akar változtatni, beleragad a szokásaiba.

Mindenkinek van egy egyéni, csak rá jellemző guna-karaktere, amely attól függően lesz szattvikus, hogy milyen mértékben nyilvánul meg az egyén személyiségében az Átmá (Lélek) tudatossága, attól válik tamasztikussá, hogy mennyire árnyékolja le az isteni tudatot az ember anyagi része, (a testel és az elmével való azonosítás), és végül annyira lesz radzsasztikus, amilyen mértékben jelen van a személyiségben a lendület, aktivitás és dinamika.

A guna karakterünk nem kőbe vésett dolog, nem statikus, nem állandó, hanem folyamatos változásban van. Hatással van rá a külső környezet, szociális közegünk, a család, csoport, ahova kapcsolódunk.

Könnyű belátni, hogy egy tamasztikus társaság lefelé fog húzni, például, ha valaki az ideje nagyrészét kocsmában tölti, valószínű, hogy a gúna-karaktere előbb utóbb tompává, igénytelenné válik. A negatív radzsaszban levő helyek, mint a hangos zajos klubok, koncertek, zaklatottá, agresszívvé tesznek. Elleneben a pozitív radzsaszban levő társaság motivál, lelkesít, a szattvikus közeg pedig „gyógyulásunkat” segíti minden tekintetben.

Joggal merül fel a kérdés, hogy alakul ki az adott élethez tartozó Guna- karakterünk. Nos ezeket a tulajdonságokat, előző életeink alapján kapjuk. A halált követően guna-karakterünk fennmarad és a következő születésnél aktiválódik, mint az ember hozott személyisége.

Gúnáink, az életkorral is változhatnak, annak függvényében mennyit fejlődtünk jelenlegi inkarnációnk során. Megfigyelhető, hogy aki dolgozik magán, jóga, meditáció, pozitív társaság, stb …, akkor egy „hozott” rajasztikus gúna karakterből, átmehet a szattva irányába.
Tehát a jóga abban is segít, hogy a tamaszt csökkentsük, a rajaszt átalakítsuk, a szattva gúnát erősítsük.

Íme egy rövid útmutató a szattva- gúna erősítésére.

Életmód: Érdemes figyelni a rendszerességre, azonos időben feküdni és kelni, a legkedvezőbb időpont a napkelte. Kerülni a túlzásokat, zajos helyeket, túl sok impulzust.

Szellős, tiszta környezet, ami nyugalmat sugároz.

Táplálkozás: Szattvikus ételek, friss zöldség, gyümölcs, olajos magvak.

Testmozgás: jóga, séta a természetben, pránajáma,

Elme és tudat: Meditáció, pozitív gondolatok

Kapcsolatok: Támogató társaság, közösség, akik emelnek.

Szatszang: spirituális közösség, mantra, meditáció

Tanulás: szent szövegek, Bhagavad Gita, Upanisadok, Jézus, Buddha beszédei

Forrás és inspiráció:
Bakos Attika/Bakos Judit Eszter – Brahmana Képző jegyzet Narada Védikus Akadémia
Egedi-Kovács Melinda: Bevezetés a Védikus Alkímiába
ChatGPT